Nem most először koppanna Andy Vajna

Minden valószínűség szerint perek fogják eldönteni nemsokára, hogy Andy Vajnáé vagy Simicska Lajosé lesz-e a TV2. Ha kiderül, hogy a filmügyi biztosnak mégsem sikerült megszereznie a tévés cégbirodalmat, biztosan eléggé szomorú lesz – bár hozzá kell tenni, nem ez lesz életében az első fájdalmas fiaskó. Egyszer lenn, egyszer fenn, tartja a mondás, így hát mi is gyorsan áttekintettük, melyek voltak Vajna eddigi legnagyobb pofára esései. Ugyanakkor azt is megnéztük, mikor sikerült jól kijönnie egy-egy kockázatos vállalkozásból. 

Andy Vajna öt legnagyobb bukása

Reneszánsz ember (Renaissance Man, 1994)

Vajna végig hitt ebben a filmben. Joggal, hiszen egy optimizmussal teli, az amerikai gondolkodáshoz közel álló történetet mesél el, amelyben Shakespeare időtlen sorai még a legbutább katonák fejében is fényt gyújtanak. Az alkotók úgy gondolkodhattak, hogy a sztori, ami egy fél évtizeddel korábban sikerre vitte a Holt költők társaságá-t, miért ne működhetne más közegbe helyezve. Danny DeVito és az első filmszerepét eljátszó Mark Wahlberg azonban nem bírt el 1994 nyarának bitang erős blockbusterkínálatával (Féktelenül, Két tűz között,Oroszlánkirály). Vajna szerint a rossz időzítés és a rossz cím miatt bukott meg a film. Ősszel új címmel (By the Book) és már drámaként beállítva küldték újból moziba, de ez sem segített, ma már alig emlékszik valaki a Reneszánsz ember-re.

Az éj színe (Color of Night, 1994)

Andy Vajnának nem volt szerencséje az új cégével, az 1989-ben alapított Cinergi a Tombstone kivételével az anyagi bukásokat halmozta az első éveiben. Viharos szétválásuk után Kassar elhappolta az Elemi ösztön forgatókönyvét Vajna elől, aki két évvel később Az éj színé-vel akart visszavágni. Hiába volt azonban akkoriban népszerű műfaj az erotikus thriller, és hiába Bruce Willis játszotta a főszerepet, a film elhasalt a pénztáraknál: a 40 millióból készült Az éj színe csupán 19,7 milliót hozott Amerikában. Vajna a rendezőt, A kaszkadőr-ért tizennégy évvel korábban Oscar-díjra jelölt Richard Rusht okolja, aki szerinte az izgalmas forgatókönyvet nem tudta a megbeszéltek szerint megvalósítani. Vitájuk odáig fajult, hogy Vajna újravágta a filmet, így most két verzió létezik belőle.

A skarlát betű (The Scarlet Letter, 1995)

A skarlát betű kötelező olvasmány az amerikai iskolákban, a könyv ismertsége azonban nem csábította be a moziba a nézőket. A kritikusok leggyakrabban a könyvtől való drasztikus eltérést, a boldog végkifejletet és Demi Moore-nak erre a szerepre való alkalmatlanságát hánytorgatták fel a filmnek, Vajna azonban más véleményen van: szerinte "Moore volt még a legpozitívabb az egészben", de "az egész projekt rossz választások sorozata volt". Az önfejű rendezővel állandóan veszekedni kellett, Gary Oldman pedig végig részeg volt.

A 13. harcos (The 13th Warrior, 1999)

Vajna a Cinergi 1998-as bezárása után is mert nagyot álmodni, amiből aztán az lett, hogy A 13. harcos gyakori résztvevője a legnagyobb anyagi bukásokat összegző listáknak, és sokan a mai napig tudnak azon nevetni, hogy Antonio Banderas úgy tanulta meg a vikingek nyelvét, hogy figyelte őket az esti tábortűznél. Papíron még bombabiztosnak tűnt a projekt: a Jurassic Parkírójának regényéből a Drágán add az életed rendezője készít nagyszabású látványosságot, de a forgatást övező káosz, az utóforgatások és az elhúzódó utómunka miatt felszökő költségeknek (160 millió dollár) az ötödét sem tudta visszahozni a film az amerikai mozipénztáraknál. 

Elemi ösztön 2 (Basic Instinct 2, 2006)

Andy Vajna a kilencvenes évek végén ismét összeállt Mario Kassarral (együtt alapították a Rambó-val befutó, a Terminátor 2-t is gyártó, majd 1996-ban csődbe jutó Carolcót), és a Terminátorharmadik részével megmutatták, hogy bukásaik ellenére még mindig képesek nagy pénzeket leakasztani filmkészítéssel. A Carolco másik nagy sikerének a folytatása azonban katasztrofálisra sikeredett. Paul Verhoeven és Michael Douglas helyett két olyan ember rendezte, illetve játszotta el a főszerepet, akiknek a nevére sem emlékszünk már, Sharon Stone pedig egymagában nem tudott megküzdeni a röhejes párbeszédekkel teli forgatókönyvvel. Egyedül az Arany Málna-díjkiosztón tudott tarolni.

Andy Vajna öt legjobb komoly filmje

A csendestárs (The Silent Partner, 1978)

Kétlem, hogy emlékszik erre az ügyes csavarokkal teli krimire Andy Vajna, de ha igen, remélem, hogy büszkeséggel tölti el, hogy köze volt hozzá pályája kezdetén. A Carolco nevű céget Mario Kassarral hozták létre a hetvenes években, előbb filmek forgalmazására szakosodtak, majd A csendestárs volt az első filmjük, amit már ők is gyártottak. A csendestárs egy filmbolondoknak való csemege, amiben a bankrabló Christopher Plummer és a banki alkalmazott Elliott Gould próbál egymás eszén túljárni. Ott a helye a hetvenes évek elfeledett remekművei között.

Angyalszív (Angel Heart, 1987)

A producer maga vallotta be egy interjúban a kilencvenes évek elején, hogy gyakran már akkor összeáll a fejében egy film előzetese és plakátja, mielőtt még egyetlen kockát is leforgattak volna belőle. Bár piaci szemlélettel viszonyul a filmkészítéshez, néha olyan kockázatos projektbe is belefogott, mint ez a csavaros, horrordíszletekben játszódó, a szó szoros értelmében vett ördögi krimi. Beleszeretett a projektbe, és igaza lett. AzAngyalszív-ben láthatjuk Robert De Niro sok zseniális alakítása közül az egyiket, Mickey Rourke karrierjének pedig egyértelmű csúcspontja ez a film, csak sok-sok évvel később, A pankrátor-ban volt megint ennyire kiváló.

Jákob lajtorjája (Jacob’s Ladder, 1990)

Három évvel az Angyalszív után ismét kockázatos lépésre szánta el magát Vajna, megint egy szürrealitásba hajló, a pokolba szimbolikusan leereszkedő thriller gyártását felügyelte. Ráadásul a Jákob lajtorjája már sztárszínész nélkül készült, a legismertebb név a látomások által gyötört, Vietnamot megjárt katonát játszó Tim Robbins volt, aki addig leginkább csak a Baseball bikákmellékszereplőjeként vetette észre magát. Bankot nem robbantott a film, de a dermesztően sötét képi világ, a főszereplő lelki utazása és a csattanós befejezés így is sok ember képzeletét megragadta, és a Jákob lajtorjájá-nak a mai napig elhivatott rajongótábora van.

Nixon (1995)

Vajna egy érdekes shakespeare-i tragédiát látott meg a Watergate-botrányba belebukó Nixon életében, és a film hiába termelte vissza csak a harmadát a 44 milliós gyártási költségének, Oliver Stone mégis egyik legjobb munkájának tartja. A szélsőséges reakciókkal fogadott Nixon-nál már a főszereplő kiválasztása is ellentmondásos volt, a walesi Anthony Hopkins játszotta el ugyanis az amerikai elnököt, és maga is elbizonytalanodott a forgatás közben. Aggodalomra azonban semmi ok, egy jól egyensúlyozó és mélyre hatoló portrét kapnak azok, akik rászánják az időt erre a több mint háromórás politikai thrillerre.

A Holocaust szemei (2000)

Steven Spielberg öt országból kért fel egy-egy neves rendezőt, hogy készítsék el a saját dokumentumfilmjüket a Shoah Alapítvány által felhalmozott interjúkból. Szász Jánoshoz Andy Vajnán keresztül vezetett az út, aki executive producerként segítette a film megvalósulását. Szászt először megbénították a túlélők borzasztó történetei, végül arra jutott, hogy gyermeki nézőpontból, fikciós keretbe ágyazva dolgozza fel az interjúkat. A Holocaust szemei-ben egy kislány kezd el lapozgatni egy összeázott könyvet, és az egyes szócikkek vezetik el a nézőt a visszaemlékezésekhez.

Andy Vajna öt legjobb blockbustere

Rambo (First Blood, 1982)

Vajna a Rambo sikerének köszönhetően vált komoly tényezővé Hollywoodban. Pedig ha kicsit is másként sülnek el a dolgok, ment volna a levesbe a Carolco nevű cége. Nem volt elég pénzük a projektre, így a költségvetést egy európai bank hitelezte nekik. Forgatás közben a másik nagynevű színész, Kirk Douglas kiszállt a filmből, Stallone pedig az első összevágott változat láttán annyira megijedt, hogy meg akarta vásárolni, aztán meg megsemmisíteni a film negatívját. Rambo karakterével – mint utóbb kiderült – tökéletesen ráéreztek Vajnáék, hogy mit akar látni a nyolcvanas évek közönsége. Izmos akcióhőst, aki egymaga képes keményen odacsapni a világnak.

Vörös zsaru (Red Heat, 1988)

Vajna több nagy produkcióját is Magyarországra hozta, ezekből aVörös zsaru volt az első és a legjobb. Schwarzenegger a Moszkvát helyettesítő Budapest utcáin tanította rendre a gonosztevőket, és mindezt egy akkoriban nagyon népszerű alműfaj, a két teljesen eltérő hőstípust egymás mellé állító buddy cop filmek keretén belül tette. A siker nem maradt el, bár 1988-ban egy másik Schwarzenegger-film, az Ikrek című vígjáték sokkal többet kaszált.

Total Recall – Emlékmás (1990)

Vajna több olyan filmben is részt vállalt, amelyen egy egész generáció nőtt fel. Egyik haveromnak például szinte mindenről Rambo jut az eszébe, én viszont az Emlékmás miatt vagyok a leghálásabb a magyar származású producernek. Készült ennél a filmnél jobb Philip K. Dick-adaptáció (Szárnyas fejvadász), de szórakoztatóbb egy sem. Paul Verhoeven rendező mestere a lendületes és brutális akciójeleneteknek, Schwarzeneggert egy remek, egyszerre okos és ponyvaízű forgatókönyv segítette, Az akkor még teljesen ismeretlen Sharon Stone pedig eljátszotta minden férfi rémálmát.

Tombstone – Halott város (1993)

Az elmúlt huszonöt év egyik legjobb westernjéhez is köze volt Vajnának. Producerként sok nehézségen kellett átverekednie magát: a konkurens Wyatt Earp-filmen dolgozó Kevin Costner keresztbetett nekik, így a legtöbb nagy stúdió szoba sem állt velük, a rendezőnek kiválasztott Kevin Jarre-ról pedig kiderült, hogy az írásban ugyan jeleskedik, de rendezni már nem tud, így a forgatás közepén le kellett cserélni, és újraforgatni többhétnyi anyagot. A Tombstone lett Vajna új cégének, a Cinerginek az első anyagilag sikeres filmje, a Kurt Russell, Val Kilmer és a többiek által viselt vagány bajuszokat pedig máig sem tudta egyetlen western sem felülmúlni. 

Az élet mindig drága (Die Hard 3, 1995)

A stúdiók nem tudtak megállapodni a harmadik rész költségvetéséről és Bruce Willis gázsijáról, emiatt aztán a színész ügynöke felhívta Vajnát, hogy érdekelné-e a projekt. Ő jó érzékkel rábólintott. A Die Hard 3 lett a Cinergi legnagyobb sikere, világszinten 366 millió dollárt hozott. Míg a második rész szolgai másolata volt az elsőnek, addig a harmadikban szerencsére el mertek szakadni a formulától, búcsút intettek a karácsonynak, ezúttal hagyták Bruce Willisnek, hadd járjon fel és alá egy egész városban, és ő ebben a részben a legcinikusabb és a leghitehagyottabb. Itt kellett volna befejezni a sorozatot.

A cikkben található idézetek túlnyomó része az Andy Vajnával három évvel ezelőtt készített interjúnkból származik, amely itt teljes terjedelmében elolvasható. 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK