,,Ha belenézel a tükörbe, akkor megöregszel. Ne törődj a ráncokkal, csak nevess, nevess, nevess, és ne izgasson semmi..." - énekli nápolyiul Bud Spencer, aki öregkorára is ugyanaz a szerethető, életvidám ember maradt, mint aki egész életében volt. Közel hatvan éven keresztül csapkodta a rosszfiúkat, amivel ha a banditák, maffiózók és vandálok körében nem is kedveltette meg magát, a magyar tévénézőkében biztosan.

Jane Fonda és Bud Spencer Düsseldorfban, az UNESCO jótékonysági gáláján, 2009-ben

Forrás: DPA/AFP/usage worldwide, Verwendung weltweit/Jörg Carstensen

1929-ben született Nápolyban Carlo Pedersoli néven, 6 kilósan. Jómódú, gazdag családban nevelkedett, de sosem élt ezzel vissza, már fiatalkorában is kitartóan küzdött mindenért. Tanulmányait mindenkinél gyorsabban végezte, a római egyetem vegyészkarára mindösszesen 16 évesen került, emellett pedig már 8 éves kora óta foglalkozott úszással, vízilabdázással. Egy rövid ideig Brazíliában élt családjával, 1948 végén azonban hazatért, és a jogi karon folytatta tanulmányait. Nem érezte magáénak ezt a szakmát, ezért figyelmét leginkább a sportolásnak szentelte.

Bud Spencer Az ördög jobb és bal keze 2 című filmben

Forrás: Mokép

1949-ben mellúszásban olasz bajnoki címet nyert, 1950-ben pedig az olaszok közül először teljesítette egy percen belül a 100 méteres gyorsúszást. 1967-ig rengeteg sikert ért el csapatával, utolsó mérkőzését az akkori magyar válogatottal játszotta. Addigra már aláírta első amerikai filmszerződését, ezért megkérte a magyar válogatottat, hogy amennyire csak lehetséges, kíméljék az arcát. A magyarok győzelmi bankettjén, cserébe amiért épségben hagyták, elénekelt nekik egy dalt: Pedersoli számára nem volt idegen a zene sem, hiszen albuma is jelent meg, amelyen olaszul és nápolyiul is énekelt.

,,-Beszélsz angolul?

  -Nem.

  -Volt valaha szakállad?

  -Nem. Naponta borotválkozom.

 -Tudsz lovagolni?

  -Nem. Lovakat eddig csak lóversenyen láttam."

Ezzel az ígéretes beszélgetéssel kezdődött ,,igazi" filmes karrierje (1951-ben már szerepelt a Quo Vadis-ban, igaz, csak mint néma testőr), mely közte és Giuseppe Colizzi között zajlott 1967-ben. A rendező egy nagydarab fickót keresett a westernfilmjéhez: ő azóta csak még nagyobb termetű lett, ugyanis felhagyott a sportolással, a bőséges táplálkozással viszont nem. (Ehhez kapcsolódik egyik kedvenc története: egyszer egy étteremben megkérte a pincért, hogy hozza az étlapot, aki hozta is, még ha Pedersoli úgy is értette, hogy mindent az étlapról.)

Bud Spencer és Terence Hill az Isten megbocsát, én nem című filmben

Forrás: Mokép

Így történt, hogy Amerikába költözött, leforgatták az Isten megbocsát, én nem című filmet, és egy csapásra sztár lett: szerencséje volt, hiszen nem kellett sokat beszélnie a filmben. Akkoriban divat volt ,,angolos" nevet választani, ő frappánsan oldotta meg a dolgot: Bud, mint Budweiser, azaz a kedvenc sörmárkája, a Spencer pedig kedvenc színészére, Spencer Tracyre utal.

A film másik főszereplője Mario Girotti volt, ismertebb nevén Terence Hill, akivel az elkövetkezendő 20 évben az egyik leglegendásabb filmes duóvá nőtték ki magukat, összesen 18 filmben szerepeltek együtt. Az ördög jobb és balkeze, Különben dühbe jövünk, Bűnvadászok, Kincs, ami nincs... csak pár olyan film, amelyeken generációk nőttek fel, és amelyekből azzal a biztos tudattal idézhetünk, hogy úgyis érteni fogja a másik.

Bud Spencer és Terence Hill a Szuperhekusok című filmben

Forrás: Mokép

Spagettiwesternek, akciófilmek; sokféle helyszín, sokféle idő és történet, mégis: filmjeiben - ritka kivételektől eltekintve - mindig ugyanazt a karaktert jeleníti meg. Bud Spencerre úgy fogunk emlékezni, aki mindenkit egy (maximum kettő) ütéssel képes leteríteni, de ettől még egy nagyra nőtt kisgyerek marad, vagyis egy kemény külsejű, de érző szívű monstrum, aki imád babot enni.        

1985 után már nem foglalkozott olyan aktívan a filmezéssel, mint korábban, Terence Hill-lel is már csak egy közös filmjük készült, az 1994-es Bunyó karácsonyig - ám barátságuk haláláig kitartott. Felhagyott a pofonosztói szerepkörrel, és filmsorozatokban kezdett szerepelni, a '89-es Big Man-ben még a forgatókönyvírásba is besegített. Ezekben a sorozatokban magánnyomozót, biztosítótársasági alkalmazottat játszott, sőt egy német filmben még bérgyilkosként is feltűnt. Legutolsó filmes munkája a Nincs kettő séf nélkül című sorozat, amelyet 2010-ben forgatott.

Bud Spencer és Terence Hill a Nyomás utána! című filmben

Forrás: Mokép

A színészkedés mellett az élet más területein is kipróbálta magát: mivel nagy szerelme volt a repülés, megalapította saját légitársaságát, a Mistral Airt. Később ezt eladta, a pénzből egy gyermekruhákat gyártó textilüzemet vett, illetve saját étteremláncot indított, a Bud Foodot, amely olasz ételekre specializálódott.

,,Tényleg bármi lehettem volna, talán csak balett-táncos vagy zsoké nem, ezekhez a természet nem ajándékozott meg a megfelelő alkattal" - írja önéletrajzi könyvében, ami a mai napig igazul hat, hisz sok mindenbe belekóstolt, így 2005-ben a politikába is: a Forza Italia színeiben indult jelöltként a helyi tanácsnokválasztáson, de hamar felhagyott ezzel a törekvéssel.

Bud Spencer a római otthonában 2016 márciusában

Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Miriam Schmidt

Feleségével, Maria Amatóval több mint ötven évig voltak házasok, ez idő alatt három gyermekük született. Az utóbbi évek betegeskedései legyengítették a színészt, de ennek ellenére fiatalos lendülettel élte mindennapjait. 

 

Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Carola Frentzen

A magyarok erősek és nagylelkűek, mint én

Berlusconival még akkor lettek haverok, mielőtt politikus lett volna, de a színész nem bánta meg, hogy beállt a zászlaja alá. Tudott a magyar közönség erős ragaszkodásáról, és meghatónak tartotta. Három gyermeke gyakran látogatta, Terence Hill és felesége pedig az interjú készülte előtt pár héttel ebédelt nála legutóbb. Olvassa el az Origo interjúját Bud Spencerrel!