"Szívet cserél, aki hazát cserél"

Kovács Mária Magdolna 2015. április 18

Tompa Mihály szállóigévé vált gondolatát adtam ezen írásom címének


"akár el is lehet menni ebből az országból"

Ugye ismerősek ezek a szavak?

Nagyszüleink, szüleink felépítették ezt az országot az utolsó nagy háború után. Az Ő gyerekeik, unokáik hallották cinikus politikusaink szájából a fenti mondatot.

Egyre nagyobb problémát jelent a drasztikus méretű kivándorlás az ország számára, de az egyénnek is. Nézzünk kicsit a "menjek vagy maradjak" dilemma mögé az érzelem oldaláról.

Tisztelt politológus úrak aki elment vagy el akar menni az élhetőség miatt ment el nem a politikai nézete miatt. Nincs munkahely, nem tudnak dolgozni tisztességes bérért nem tudják fizetni a rezsit és havi szinten az alapvető megélhetés nem biztosított az emberek számára. Egyes embereket túl fizetnek, míg másoktól még a lehetőséget is elveszik, hogy napi szinten tisztességesen éljenek.

Amikor a remény utolsó szikrája is elhamvad, amikor már nem hallja a lélek ösztönös hangját amely maradásra bír, amikor a haza szeretet érdemtelen keserű izű gombóccá válva szorongatja torkukat, nos akkor egy szebb jövő reményében elhagyják az országot.
Nem az emberek a hibásak.
A rendszerváltás óta egymást követő az ország minden lakosa iránt közönyös politikai hatalom a szemétgödörbe kormányozta az országot. Az egész mostani világ a kiváltságosak osztályát szolgálja

A politika szolgálat kellene, hogy legyen. Minden istentől kapott tehetséggel a hon szolgálata címszó alatt nem csak saját meggazdagodással illene foglalkozni. A politika feladata lenne az esélyek teremtése a munkaerő-piaci elhelyezkedésben és munkavégzésben minden e hazában élő ember számára, itthon megteremteni a feltételeket a megfelelő életmódra.

Nagy gond minden külföldön munkát kereső ember számára, hogy akár hova megy is itt marad az otthona, és mindenhol csak egy bevándorló marad.

Akár éveket tölthet külföldön akkor is csak megtűrt marad, mint egy vendég, sosem fog rendesen beilleszkedni sosem fogja hazájának tekinteni. Mert bárhogyan is él, és bárhol, csak félig él.
Aldopói Nagy György: a hull a hó a kéklő hegyeken című dalszövegében nagyon szépen megfogalmazza ezt az érzést, kovács kati előadásában hallható ez a sláger.

"....Szívet cseréljen, aki hazát cserél!
Mert bárhogy él, s bárhol, csak félig él.
És bármerre jár, bárkit is talál,
más ott a csók, más a táj...."

A nép életének javítása legyen a legfontosabb cél, megkönnyíteni az emberek hétköznapjait, hogy mindennapi gondjaik megoldása egyetlen embernek se legyen gond és akkor kedves politikus urak senki sem foglalkozik mennyit keresnek, mert az emberek elégedettek mert saját problémájukat meg tudják oldani.