Shoshin. Ha valaki meg akarja érteni a Zen buddhizmust, először ezt a fogalmat kell megértenie. Jelentése nagyjából “a kezdők tudata” vagy “a kezdők elméje”. Amikor tanulni kezdünk valamit, még semmi nem tudunk. Minden nap új oldalakat és rétegeket fedezünk fel. Ez a gondolat annyira egyszerű, hogy elsőre nehéz felfogni: Tudjuk, hogy alacsony szinten művelünk valamit, de magasabb szintre szeretnénk jutni. A kezdő az az ember, aki tisztában van vele, hogy fejlődnie kell. A tanulásra kész, új tudásra éhes elme a kezdő elméje. Idegennyelv-tanulás, az első zongora óra, egy sport alapjai, hirtelen támadt új ötlet egy vállalkozáshoz, első nap a munkahelyen, vagy egy eddig fel nem dolgozott téma kutatása a doktori disszertációhoz. A fenti helyzetekben van valami közös. A tudatállapot, amivel belevágunk. Ez a shoshin.

Válogathatunk az idevágó magyar kifejezések közt is. Előítélet-mentesség, nyitottság, alázat, tudásvágy. Helyettesítse be mindenki a neki tetszőt. A kifejezés szerepel a hatvanas években Amerikában Zent oktató buddhista szerzetes és tanítómester, Shunryu Suzuki népszerű könyvének címében is: Zen Mind, Beginner’s Mind. “A kezdők elméjében még sok lehetőség van. A profik elméjében már csak kevés.” Írja, a könyv talán leghíresebb és legnagyobb hatású mondatában.

A japán hétköznapokban és az átlagember lelkében megfér egymás mellett a (kívülről hozott) buddhizmus és a (színtiszta japán) shintoizmus. A vallások tanításai összekeverednek egymással, és egyéni ízlés kérdése, hogy ki mit tart fontosnak követni. Van aki nem is hallott a shoshin fogalomról, van aki buddhistának vallja magát, de ezt hibás hozzáállásnak tartja. Véletlenszerű és változó, ki mennyire követi az eredeti tant. Abban mindenki egyetért, hogy könnyű a shoshin állapotot elérni, amikor tényleg kezdők vagyunk. Ez kézenfekvő. Akkor válik kihívássá, amikor magas szinten művelünk valamit. Sikerélmények - elbizakodottság - önteltség - tudatanság. Így jönnek egymás után, vagy az is lehet, hogy nem jönnek, ha eléggé vigyázunk, de ha mégis, akkor puff, oda a shoshin. Semmi nem áll annyira a tanulás útjába, mint ha elhisszük, hogy már sokat tudunk. A fejlődési folyamatot lezártnak tartjuk. “MEGTANULTAM gitározni / teniszezni / németül.” Az ilyen ember (a megelégedett, jóllakott ember) önmagával szúr ki - mondja a Zen.

初 (sho - jelentése: eredeti, kezdeti, alap) 心 (shin - jelentése: szív, lélek) Eredete - mint oly sok japán alapelvnek - a harcművészeti kód. A szamuráj-élet előírásai, a Bushido, a harcos útja erre épül. A lehetőségekre való nyitottság, az ellenféllel szembekerülve is. A kezdők hozzáállását megőrizni, harc közben is. Bármikor legyőzhet valaki. Aki a vereség lehetőségét tagadja, aki a halál gondolatával nem tud együtt élni, sosem lesz jó harcos.

“A legelső kérdések ártatlanságát (Ki vagyok én? Mit kell tennem?) a Zen gyakorlása közben végig meg kell őrizni. A kezdő elméje üres és tiszta, nincs még tele a profi berögzült szokásaival. Kész elfogadni, de mindig kész kétségbe vonni is. Csak az ilyen elme látja a dolgokat úgy, ahogy tényleg vannak, előítéletek nélkül. Csak az ilyen tanítvány képes a Zen első lépését megtenni: felismerni a világ alaptermészetét.”

Ha tetszik a blog, like-old a Facebook oldalát. Az új írásokat ott mindig megtalálod, nem beszélve sok egyéb japánnal kapcsolatos posztról! Köszönöm!
https://www.facebook.com/majideblog/ 

http://maji-de.reblog.hu/nem-bonyolult-csak-nehez