– Életveszélyes és tilos az erdők látogatása a Pilis, a Budai- és a Visegrádi hegység 400 méternél magasabban fekvő pontjain. Ezeken a részeken folyamatosan nő a jégréteg vastagsága a fákon, helyenként öt-nyolc centiméteres jégpáncél borítja az ágakat és a fák törzsét – érkeztek az akkor még csak kellemetlennek tűnő hírek december elején.

A Pilisi Parkerdő Zrt. röviddel ezután arról tájékoztatta a lakosságot, hogy Dobogókő és a közigazgatási szempontból Esztergomhoz tartozó Pilisszentlélek térségében kritikus a helyzet, több száz hektáron nem maradt ép koronájú fa. A részvénytársaság által felügyelt, gondozott területeken az erdészek, a katasztrófavédelem munkatársai, de még a helyi áramszolgáltató alkalmazottai is megfeszített munkát végeztek, hogy a lakott területek megközelíthetőségét, az infrastruktúra helyreállítását biztosítsák. Még ezzel együtt is több napig eltartott, amíg az időjárás kegyelméből úrrá lettek a helyzeten, és a lakók is kimozdulhattak otthonaikból, vagy onnan, ahová a katasztrófa kényszerítette őket.

A karanténból „szabadulókat” szörnyű látvány fogadta: a nem ritkán tonnás tehertételt a fák nem bírták el, a jég súlya alatt megroppantak, derékba törtek vagy gyökerestül kifordultak. Több helyütt érvényesült a dominóhatás, az egymásra dőlő óriások pedig a környezetüket sem kímélték: erdei pihenőhelyek, kerítések, háztetők, gépkocsik, villanyoszlopok, szalagkorlátok is megsínylették a természeti csapást. A helyszínre látogató Áder János köztársasági elnök ekként jellemezte a helyzetet: „A kettétört fák, mint a sírkeresztek mutatják, hogy harminc-negyven év munkája ment tönkre”. 

Noha mostanra az erdei utak többségét „felszabadították”, a teljes kárfelszámolás akár hónapokig is eltarthat, a költségek pedig vélhetően több száz millió forintra – az sem kizárt, hogy milliárd-közelire – rúgnak majd.
Hetek óta motoros fűrészek zajától visszhangzik a környék. Irgalmatlan mennyiségű „alapanyag” áll rendelkezésre, mindenütt faágakba és -rönkökbe botlik a látogató. A pusztítás nyomait sok helyütt elfedi már az emberi korrekció, a törések, hasadások helyét lassan egyenes vonalú vágások veszik át, de lehetetlen feladatnak tűnik a végére érni. Azaz a településeken még csak-csak, de az erdőben…

A Pilisszentkereszten, Dobogókőn élők alighanem sosem feledik a történteket. Erre utal egy középkorú, a nevét valamilyen rejtélyes ok miatt el nem áruló, ám a kérdéseinkre készségesen válaszoló férfiember is. – Nem ijedek meg a saját árnyékomtól, de be kell vallanom, én bizony féltem. Olyan volt, mintha háború lenne, és folyamatosan tüzelnének. Hangosan recsegve törtek az ágak, hosszú-hosszú órákon át. Egy az egyben úgy, mintha puskaropogás lett volna, hol közelről, hol távolabbról hallatszott – így a visszaemlékezés.

Egy, az ide látogatók által kedvelt, családias hangulatú szálloda pincérje, Vári Gábor is felidézte a történteket. – Vasárnap elkezdett esni az eső, és hétfőre megállt az élet. A vendégeink itt ragadtak, kedden vitték le őket, konvojban. A házak többsége megúszta, nem úgy, mint például a kerítések. A kollégám hétfő reggel még fel tudott jönni, de az autójára ráesett egy nagyobb ág, ami betörte a szélvédőt. Az egyik vendégünk kocsijára pedig egy az egyben rádőlt egy fa. Pánikhelyzet volt, és tényleg csak a szerencsének – vagy az isteni gondviselésnek – köszönhető, hogy nem történt nagyobb baj – hangzott a beszámoló. 

Pilisszentlélek lakói ehhez képest „olcsón” megúszták. A településen kisebb károkat okozott a jegesedés, az áramellátást azonban sokáig csak két, nagy teljesítményű aggregátorral tudták biztosítani, mert a hegyoldalról lecsúszó, hatalmas fák villanyoszlopokat sodortak magukkal, vezetékeket szaggattak le.   

De vissza a természetbe: Csépányi Péter, a Pilisi Parkerdő Zrt. termelési és természetvédelmi főmérnöke háromféle kártípusról tett említést. Teljes koronatörés döntően a középkorú fák esetében fordult elő, míg a részleges az idősebb példányokat sújtotta, a sekélyen gyökerező fajok közül pedig sok tövestül kifordult. Az ónos eső és a jég kiválása a 350-400 méter feletti területeken végezte a legnagyobb pusztítást, amit a fenyőfélék szenvedtek meg leginkább.

– Nem megy veszendőbe a faanyag. Hagyunk vissza az erdőnek is, de mindent, ami gazdasági értelemben hasznosítható, igyekszünk feltermelni. Körülbelül nyolcezer hektár érintett, hozzávetőlegesen 150-200 ezer köbméternyi fáról van szó – mondta el a főmérnök. Csépányi Péter úgy vélekedett, a negatív következmények öt-tíz évig éreztetik hatásukat. A parkerdő munkatársai a balesetveszély megszüntetését követően az erdő regenerációjának, az ökoszisztéma helyreállításának szentelik majd idejük és energiájuk nagy részét.

Lomniczi Gergely, a társaság szóvivője az elmondottakhoz hozzátette: sok helyütt sérültek, tönkre mentek a villanypásztorok, a vadvédelmet szolgáló kerítések, a turisztikai irányító táblák, az esőbeállók, valamint a pihenőhelyek, így az erdő újraültetése mellett az infrastruktúra helyreállítására is nagy gondot kell fordítaniuk. Öröm az ürömben: az eddigi nagyberuházásokban nagy kár nem esett, a turistaházak és a Pilis-tetői Boldog Özséb-kilátó is épen maradtak.

forrás:http://www.kemma.hu/komarom-esztergom/kozelet/mintha-agyuval-lottek-volna-szet-a-pilist-588412