Máig hamisítják a huszadik század pénzritkaságait

A jövő év végéig ismét lecserélik a magyar bankjegygarnitúrát, ezúttal hamisításvédelmi és kezelhetőségi okokból. A 20. században inkább politikai változásokat követve változott a forint, ami néha igen furcsa bankjegyeket és érméket eredményezett, amelyeket máig előszeretettel hamisítanak, hogy a gyűjtőknek eladhassák.

A Magyar Nemzeti Bank 2017 végéig lecseréli az összes forgalomban levő bankjegyet. A leggyakrabban hamisított pénzt,a tízezrest már tavaly ősszel megújították, idén pedig a húszezres kapott új külsőt. Az új pénzeket a jegybank reményei szerint nehezebb lesz hamisítani, de nemcsak biztonsági szempontok játszottak szerepet az újratervezésben. A tervek szerint az új bankjegyeket hatékonyabban ismerik majd fel a bankjegyfeldolgozó automaták (például a BKV jegykiadó automatái), emellett, mivel a színek élénkebbek lesznek, a gyengén látók is könnyebben különböztetik majd meg az új címleteket. Magyarország 20. századi történelme során számos alkalommal cserélték le teljes egészében a fizetőeszközöket. A politikai változások gyakran szültek szokatlan külsejű bankjegyeket, érméket, cikkünkben ezekből mutatunk be néhányat. Bár ezeket a fizetőeszközöket kivonták a forgalomból, a hamisítástól ez nem védi meg őket, hiszen a ritkább darabokért ma a gyűjtők magas összegeket fizetnek. 

Gyorsította az inflációt

Az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása után az utódállamok kezdetben még a közös császári valutát, a koronát használták. A párizsi békeszerződés előírta Magyarország és a többi állam számára, hogy a volt közös pénz bankjegyeit kezdetben felülbélyegezzék, később pedig saját valutát vezessenek be (nálunk az új pénznemet szintén koronának hívták). Az átmeneti időszakban Magyarország területén felülbélyegzés nélküli vagy idegen bélyegű koronát elvileg nem is fogadhattak el. 

Magyarország utolsóként bélyegezte felül (az erről szóló rendelet 1920 márciusában született), majd cserélte le a bankjegyeket. Ráadásul a felülbélyegzéshez használt egyszerű gumibélyegzőket könnyen lehetett hamisítani, emiatt a magyar korona hamar elértéktelenedett. Végül 1927-ben új fizetőeszközre, a pengőre cserélték le a koronát, amely ekkorra annyira elinflálódott, hogy egy pengő 12 500 koronát ért. 

A felülbélyegzett koronát a mai napig hamisítják, hiszen a ritka átmeneti pénzekért a gyűjtők komoly összegeket fizetnek. A felülbélyegzett koronák közül egyébként a legértékesebbek azok a koronák, amelyeket Fiumében pecsételtettek le a várost követőivel megszálló olasz katonaköltő,Gabriele D'Annunzio rövid uralma alatt. Ezeken a koronákon az olasz uralkodóház, a Savoyai-család címerét ábrázoló pecsét látható, azonban a megvehető darabok többsége hamisítvány, eredeti bankjegyeket mára szinte lehetetlen beszerezni. 

Szálasi-pengő: vigyázat, hamisítják!

Igazi ritkaságnak számítanak, emiatt a gyűjtők körében rendkívül értékesek a Szálasi Ferenc-féle nyilas kormány által kiadott bankjegyek. Az úgynevezett veszprémi pengőket még 1943-ban tervezték és kezdték el nyomtatni, de a bankjegyforgalomba már csak a nyilas rezsim alatt kerültek. Küllemükben azonban még a Horthy-rendszer alatt nyomtatott bankjegyekre hasonlítanak, hungarista szimbólumok helyett az angyalos kiscímer és a pengőkről ismert allegorikus alakok szerepelnek rajtuk.

A Szálasi-kormány ezeken kívül nem nyomtatott saját tervezésű bankjegyeket. Mégis volt egyfajta saját pénzük, a régebbi bankjegyek egy részét 1944-ben zöld nyilaskeresztes pecséttel felülbélyegeztették, a nyilasok által ellenőrzött területeken elvileg csak ilyen pénzzel lehetett fizetni. A háborús körülmények között kevés ilyen bankjegy került forgalomba, ezért a felülbélyegzett pénzek igazi ritkaságnak számítanak, egy-egy eredeti darabért tízezreket fizetnek a gyűjtők. 

Emiatt, és mivel a pecsétet igen könnyű replikálni, a hamisítók rendkívül sok utánzatot készítettek, hogy pénzritkaságként adják el őket a gyűjtőknek. A bankjegypiacon kapható nyilaskeresztes bankjegyek nagy többsége hamisítvány, ami abból is kiderül, hogy a bankjegyeken igen sokféle nyilas pecsétet találni. Sok bankjegyre egy-egy helyi nyilas pártszervezet pecsétjét nyomták rá, másokon a pénz felét lefedő, mindenféle formájú és pozíciójú nyilaskereszt látható. 

 

Ötpengős szovjet fantáziabélyeggel

Forrás: pengoportal.hu

 

Sőt, élelmes hamisítók különböző, forgalomban sosem volt felülbélyegzett bankót is készítettek: fekete horogkeresztes és vörös sarló-kalapácsos, úgynevezett fantáziabélyegzővel ellátott bankjegyeket. Valójában nincs rá semmilyen bizonyíték, hogy a német vagy a szovjet megszálló erők így bélyegezték volna felül a pengőket. Sarló-kalapácsot még érméken is találni, ennek az egyik legfurcsább példája, amikor valaki Horthy Miklós kormányzó arcképe mellé nyomta a szovjet jelvényt.

Vörös szükségpénz

1944-ben nemcsak a jegybank, hanem a megszálló Vörös Hadsereg parancsnoksága is adott ki papírpénzt. Ez úgynevezett szükségpénz volt, a háború miatt fellépő bankjegyhiányt voltak hivatottak enyhíteni, illetve a rossz nyelvek szerint pótolni a szovjet katonák által elrabolt rengeteg pénzt. 

Ezek a meglehetősen gyenge kivitelezésű pénzek semmiben sem hasonlítottak a régi pengőre, mégis ugyanazt a nevet viselték. Ennél is nagyobb probléma volt, hogy semmilyen fedezet nem volt mögöttük, ami tovább gyorsította a pengő hiperinflációját. A háború után a megválasztott magyar kormány visszatért a Horthy-érában nyomtatott pengőkhöz, a nyomólemezeken még a koronás címert sem változtatták meg, a Kossuth-címer csak az 1946-ban bevezetett forintokra került rá, de hamarosan ezt is felváltotta az úgynevezett Rákosi-címer. 

A  világrekorder

Nemcsak a magyar, de a világtörténelem legnagyobb értékcsökkenését produkálta a magyar pengő a II. világháború után. 1946-ban az egykor értékálló fizetőeszköz inflációja csaknem a 41 900 billió százalékos volt havonta, az árak átlagosan 15 óránként duplázódtak: előfordult, hogy azok, akik délelőtt megkapták a fizetésüket, délután már egy kiló kenyeret sem tudtak belőle venni. 

Ebben az időszakban bocsátották ki a valaha volt legmagasabb címletű bankjegyet, a százmillió bilpengőst. 

A bankjegy százmilliószor egybillió, vagyis száztrillió pengőt ért, ez számokkal kiírva így néz ki: 1020, illetve 100 000 000 000 000 000 000. A Nemzeti Bank már tervezte egy még nagyobb, egymilliárd bilpengős bankjegy kibocsátását is, ezt el is kezdték nyomtatni, de forgalomba már nem került, 1946. augusztus 1-jén a pengőt leváltotta a forint.

A pengő romlását azóta is csak megközelíteni tudták külföldi valuták. 2008-ban, miután Robert Mugabe zimbabwei diktátor pénznyomtatással próbálta kiegyenlíteni az államháztartási hiányt, a zimbabwei dollár 1010 százalékot romlott. Ezzel is csak megközelíteni tudta azonban a hiperinflációs pengőt. A legnagyobb címletű Zimbabwei dollár egyébként ugyanúgy száztrilliós, mint a legnagyobb címletű pengő.

Köztársasági forint Kádár-címerrel

Magyarország egy átmeneti korszakáról tanúskodik az 1990-ben vert érmesorozat: bár az érméken már a Magyar Köztársaság felirat szerepel, a koronás címer helyett még mindig a koszorús-vörös csillagos, úgynevezett Kádár-címer képe látható rajtuk.

A jelenlegi címert (amely megegyezik a Magyar Királyság 1867-es kiscímerével) 1990. július 3-án fogadta el az Országgyűlés. A választást hosszas közéleti viták előzték meg, sokan ugyanis az 1848–49-es szabadságharc alatt született, korona nélküli Kossuth-címert szerették volna államcímernek. A viták miatt a szavazás hónapokig elhúzódott, és ez alatt hivatalosan a régi kommunista címer maradt érvényben. Ekkor hangzott el az egyik vita hevében Kis János SZDSZ-es képviselő azóta sokat támadott mondata, miszerint tőle akár micisapka is lehet a címer fölött, csak jussanak végre dűlőre a kérdésben. Micisapkás forintot ugyan nem vertek, de olyat igen, amelyen a Magyar Köztársaság szimbólumaként még a Kádár-címer látható.

Az ezüst 200-as

Az elejétől fogva elhibázott koncepció volt az 1992-ben bevezetett fém 200 forintos. Míg a rendszerváltás után, a forint inflációja miatt, jellemzően a kisebb címletű bankjegyeket cserélték érmékre (így lett a 90-es években fémpénz a 20, 50 és 100 forintos bankjegyekből), addig a fém 200-ast 1998-ban a Károly Róbert képével készült bankjegy váltotta fel. 

A korai 200-as érmének már a külseje is szokatlan volt: hátlapján a Nemzeti Bank épülete alatt a jegybank elnökének és négy alelnökének aláírása szerepelt – ezek általában bankjegyekre kerültek fel, fémpénzekre nem. A később vert érmék hátoldalán Deák Ferenc arcképe szerepelt, és az aláírások is eltűntek róluk. A 200-as másik különlegessége magas, 500 ezrelékes ezüsttartalma volt, ez lett a hátránya is: az érme reálértéke már a kibocsátásakor magasabb volt a névleges értékénél, és a forint leértékelődésével folyamatosan emelkedett. 

Emiatt a 200-asok – bár mintegy 10 millió példányt vertek – alig vettek részt a készpénzforgalomban, annyian voltak ugyanis azok, akik inkább félrerakták, remélve, hogy miután kivonják a forgalomból, jobb árat kaphatnak érte. Ez nem bizonyult igazán jó befektetésnek, az érmegyűjtők ma is legfeljebb 400 forintot adnak egy jó állapotú darabért. 

Jó tudni mindemellett, hogy bár elterjedt a legenda, hogy a két kiadás (az, amelyiknek a hátlapján a Magyar Nemzeti Bank épülete, illetve az, amelyiken Deák Ferenc arcképe szerepel) közül a „bankos” 200-as több ezüstöt tartalmaz mint a "deákos", ez nem igaz, csak eltérő eljárással készültek, emiatt utóbbi felszíne ezüstösebb színű.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK