A Formula 1 nem csak a sebességről szól, hanem a gyönyörű autókról is. Az 1950 óta tartó története során rengeteg csapat, és versenygép megfordult már a sorozatban. Folyamatosan fejlődtek a gépek, és egyre inkább változtak a kocsik külseje a szabályok változása, és a tehetséges mérnökök miatt. A mai Formula 1-es autók külsejéhez hozzá vagyunk szokva, így egészen furcsának tűnhet, hogy is nézhettek ki a múltban. Akkoriban nem voltak szokatlanok a szemnek, mivel versenyeztek velük, így hozzászokhattak a nézők. Ma már gyökeresen más szabályok vannak, így össze sem lehet hasonlítani a korábbi autókat a jelenlegiekkel. Az biztos, ma meghökkentő látványt nyújtanak.Habár a kezdetekkor az 50-es,60-as években is teljesen máshogy festettek a gépek mint manapság, mégis számomra a 70-es években voltak igazán fura szerzemények. Most jöjjön pár csodabogár, amelyek már régen is kitüntek a mezőnyből külsejük miatt.

Az első ilyen autó a Tyrell P34-es (Project 34). Talán máig ez az egyik legkülönlegesebb autó a Formula 1 története során. Elég merész volt Derek Gardner tervező, amikor megálmodta ezt a vasat. Amint a képen is látszik hat kerékkel rendelkezik az autó. Elől 4 kicsi, hátul 2 széles abroncs. A négy első kerékre azért volt szükség, mivel növelni akarták az autó tapadását a kanyarokban, és gyengébb légellenállást akartak elérni a kisebb abroncsokkal. A gumiszállító a Goodyear volt.Először 1976-ban versenyeztek ezzel a szörnyeteggel, nem is sikertelenül. A svéd nagydíjon sikerült kettős győzelelmet aratni Scheckterrel és Depailler-vel. A következő évben is használták az autó B verzióját. 76-ban 5 sebességes váltót, majd 77-ben 6 sebességest építettek a gépbe, amelyet Ford-Cosworth motor hajtott. 595 kilóval kezdtek, majd második szezonra 620 kilogrammra növekedett az autó súlya. A hatkerekű F1-esek közül ez volt az egyetlen sikeres a sorozatos fékproblémái, és túl nagy mérete ellenére.

A ligier JS5-ös az első gépe a Ligier csapatnak a Forma 1-ben.  Gérard Ducarouge tervezte.Első ránézésre nem tűnik túlságosan eltérőnek a korábbiaktól, de számomra igen. Az autó felső része magasra nyúlik, és kiszélesedik, ami miatt igazán figyelemre méltó a kocsi. Itt is kisméretű első kerekeket használtak, míg nagyobbakat hátul. V12-es Matra motor tartozott hozzá. Goodyear volt az abroncsgyártó ennél a konstrukciónál is. 5 sebességes manuális váltó lapult a kasztni alatt. 1976-ban Braziliában debütált, és 16 verseny alatt 1 pole pozíciót sikerült elérni vele. Ebben az évben 20 ponttal a csapatok közül az 5.-ek lettek. A csapat versenyzője Jacques Laffite volt.

Számomra külsőleg a legmeddöbbentőbb a March 711-es versenyautó. Nagyon radikálisra sikerült Robin Herd által tervezve. V8-as Alfa Romeo motor hajtotta. A kocsi elején egy tányérhoz hasonlító első szárny van magasra emelve, míg az oldaldobozai szintén furcsán hatnak mai szemmel. Ha saját véleményt kell alkotni róla, annyit mondhatok, hogy elég rútra sikerült. Semmi szépet nem találok benne, bár nem az a lényeges, hanem a gyorsaság, abban pedig nem szenvedett hiányt. Peterson 1971-ben 6 második helyet szerzett vele, és végül második lett az összetettben, a csapat pedig negyedik.

Ha már korábban említettem a legkülönlegesebb Tyrell P34-est, akkor illethetném ezzel a titulussal a Brabham BT46 B-t is. Nem véletlen, hogy az autó hátuljáról hoztam egy fotót, mivel ez tette a kocsit egyedivé. Gordon Murray talált egy kiskaput az F1 szabálykönyvében, és ezért döntött úgy, hogy egy nagy ventillátort helyeznek az autó farára, ami kiszívta alóla a levegőt, ezáltal nagyobb tapadást biztosított. Nagy feladat hárult a tervezőkre, hogy megfelelő helyet találjanak a lapátoknak, hogy ne robbanjon fel a ventillátor, emellett rengeteg dolgot kellett áttervezni, hogy bevethető legyen a gép. 2995 köbcentiméteres,tizenkét hengeres Alfa Romeo boxermotor dobogott benne,520 lóerővel párosulva. Az autó 625 kilogrammot nyomott.Először 5, majd 6 sebességes kézi váltót kapott.1978-ban a 8. versenyen indult először a konstrukció, amely futamot Niki Laudával meg is nyertek. A verseny után tiltakozás indult, mondván túl gyors a gép a ventillátor miatt, és az felszívhat dolgokat a pályáról, amik eltalálhatják a többi versenyzőt. Ezt adatokkal később cáfolták, és az autót legálisnak nyilvánították.Több versenyen nem indultak a többi csapat, és a konstruktőrök szervezetének nyomása miatt.

Hoztam egy fotót az Ensign N179-es Formula 1-esről is. Az Ensign Racing tervezte (Dave Baldwin) az 1979-es szezonra. Az első ami feltűnik a lépcsőzetes kialakítás az autó elején(ezért válogattam be azt a versenygépet). Azért tervezték ilyenre az autót, mivel a hűtő és olajradiátorok oldaldobozokból a kocsi orrára való áthelyezésével növelni akarták a leszorító erőt a szárnyakon. Ha a rútságról már tettem említést, akkor ez az autó is ronda volt.Három pilótája volt ebben az évben a csapatnak: Derek Daly,Patrick Gaillard, és Marc Surer. Ami a technikai részleteket illeti: a motorja Ford-Cosworth DFV V8-as.Az abroncsokat a Goodyear szállította. 1979-ben mutatkozott be. Egyáltalán nem volt sikeres, mivel 3 időmérőt tudott csak teljesíteni, míg egy futamon sem ért célba.

Ezek a 70-es évekbeli Forma 1-es gépek látványa fura és egyben lenyűgöző. Persze száz másikat választhattam volna, mivel rengeteg egyedi, és furcsa vas indult már a száguldó cirkuszban. Előttük is voltak csodabogarak, és utánnuk is, sőt a jövőben is lesznek. Az is lehetséges, hogy pár évtized múlva a mostani autók lesznek igazán megdöbbentőek külsőleg a jövőbeliekhez képest. Az biztos, hogy a Formula 1 fejlődik, és az autók kialakítása, külseje is változik. Ennek már csak ez a természetes rendje.

Forrás: http://landek.reblog.hu/a-legfurabb-f1-es-gepek