Egy fázó, levált talpú cipőt viselő ember ment be a bonyhádi templomba pár napja. A templomot nem tudták bezárni (véget ért a munkaidő), emiatt pedig rendőrt hívtak a hajléktalan emberre. Az ügyből sajtópolémia alakult ki, amire a Heti Válasz úgy reagált mintha elfogadná, tisztességes, hogy rendőrállamban élünk.

Az ügyben alapvetően a rendőrök voltak a jó fejek, akik szállóra vitték a hajléktalan férfit, aki el is ment velük. Vajon mi történt volna, ha már a templom dolgozói se rendőrt hívnak rutinból egy szegényre, hanem megpróbálják megoldani a gondját, ahogy a rendőrök?

 A Heti Válasz ott téved, hogy nem normális egy emberre rendőrt hívni azért, mert fázik és szegény. Évszázadok óta a templomok a menedékek ebben az országban, a nincsteleneknek az üldözötteknek. Az, hogy valaki, ha fázik, bemegy egy templomba, nem támadás a katolicizmus ellen, hanem normális. A templom személyzete nem ott hibázott, hogy bezárta a létesítményt, hanem, hogy segítség helyett, egy erőszakszervet hívott ki rá. 

Ha jól végzi a bonyhádi templom körzete a dolgát, talán ismernie kéne a szociális ellátórendszer helyi képviselőit, hiszen a szegények gyámolításában az ország majd minden pontján az egyházak és a karitatív szervezetek együttműködnek velük. Ha ismerik őket, miért rendőrt hívtak és miért nem szociális munkást?

A bonyhádi példa nem az egyházról, hanem a bonyhádi templomkörzetről mond véleményt. Illetve arról az országról és arról a politikáról, amely nyomán egy templom személyzetének és egy jobboldali újság újságíróinak is természetes, ha egy ember fázik, rendőrrel oldjuk meg a problémát. Pedig nem, a rendőrség nem erre való, a rendőrök utálják ezt, a szegény emberek utálják ezt, de a propaganda működik. Pedig a szegénység nem bűn, hogy a bűnüldözők üldözzék.